A következő írást Michael Boyle 2007-es angol nyelven megjelent cikkéből fordítottuk. Az eredeti szöveg megtalálható az alábbi linken: https://www.t-nation.com/training/joint-by-joint-approach-to-training

Jóbarátomnak, Gray Cooknak meg van az a csodálatos képessége, hogy komplex kérdéseket is egyszerűen tud megközelíteni. Irigylem is tőle ezt a képességet, amellyel kezelhetővé tesz összetett gondolatmeneteket és egyszerűen ábrázolja azokat. Nemrég az edzés testre gyakorolt hatásáról beszélgettünk és Cook megosztotta velem az egyik legvilágosabb gondolatmenetet, amit valaha hallottam.

Gray és én az ő által létrehozott Fukcionlis Mozgásminta Szűrés (továbbiakban FMS) módszerének eredményeiről beszélgettünk. Azoknak, akik még nem hallottak az FMS-ről, ez egy olyan teszt, amely a test bizonyos pontjain (jellemzően ízületek) segít felmérni a terület mobilitását és stabilitását.

Mindenképp javaslom a teszt megismerését, pláne ha edzőként dolgozol. A módszer segít azonosítani a test különböző ízületeinek az igényeit és azt, hogy az ízületek funkciója hogyan kapcsolódik a mozgásokhoz.

A teszt egyik legnagyobb szépsége az, hogy az eredmények lehetővé teszik számunkra, hogy elkülönítsük a mobilitási és stabilitási problémákat. Cook megközelítése egyszerű és ráébresztett arra, hogy az edzés és a korrekciós gyakorlatok jövője az „ízületről ízületre” történő és nem a mozgás-alapú megközelítésen kell, hogy alapuljon.

Cook testre vontakozó elemzése végtelenül egyszerű. Elképzelése szerint az emberi test egy halom ízületből épül fel. Minden egyes ízületnek megvan a saját funkciója és hajlamos az adott ízületre jellemző és megjósolható diszfunkcióra.  Ennek eredményeképpen minden ízületnek speciális edzésigénye van. Az alábbi pontok áttekintik a test ízületről-ízületre való megközelítése alapján az ízületek funkcióját alulról felfelé haladva „bokától tokáig”:

• Boka-mobilitás (szagittális síkban)
• Térd-stabilitás
• Csípő-mobilitás (többsíkú)
• Ágyéki „lumbáris” gerincszakasz-stabilitás
• Háti „thorakális” gerincszakasz-mobilitás
• Vállöv ízületei-mobilitás

Az első dolog, amit észre kell venni a fenti pontok alapján az, hogy az ízületek váltakoznak mobilitási és stabilitási igényük alapján alulról felfelé haladva. A bokának mobilitásra van szüksége, a térdnek stabilitásra és így tovább.

Ahogy haladunk felfelé a testen, nyilvánvalóvá válik, hogy a csípőnek mobilitásra van szüksége. Ez a tendencia folytatódik folyamatosan felfelé haladva a különböző ízületekben.

Nyilván most felteszed magadban a kérdést: Mi köze ennek a sportteljesítményemhez? Többet tudok ettől majd guggolni? A válasz, IGEN!

Az elmúlt 20 évben eljutottunk oda, hogy az edzés szimpla testépítés-alapú (különböző izmokat és testrészeket külön-külön edzünk) megközelítése helyett, egy sokkal intelligensebb mozgás alapú módszert használunk.

Tény, a sport világában a fent említett paradigma váltás hamar felkapottá vált és ez fejlődésnek tudható be. Úgy vélem, a legtöbb erősportolónak fel kellene adnia a régi mell-váll-tricepsz gondolkodási dogmát és tovább menni a toló-húzó, illetve az elülső és hátulsó izomcsoportokat edző rutinok felé.

Úgy vélem a sérülések, amikkel a munkám során találkozok és problémaként jelennek meg a legtöbb kliensünknél, szorosan kapcsolódnak az ízület megfelelő funkciójához, vagyis sokkal inkább a diszfunkciójához. Ez így zavaros? Egyszerűen fogalmazva, egy adott ízület funkciójának elvesztése fájdalomként vagy további problémaként mutatkozik meg a problémás rész alatti vagy feletti ízületeken.

A legegyszerűbb példa erre a guggolás. Az egykori erősportolók tudhatják a guggolás sarkalatos pontja a mélység (az, hogy a súllyal milyen mélyre engedjük a csípőnket). Ha gond volt a süllyedéssel, az első dolog, amit az öreg guruk javasoltak (még most is elterjedt nézet), hogy emeljük meg a sarkunkat egy léccel vagy tárcsákkal.

Forrás: http://www.girlsgonestrong.com/wp-content/uploads/2013/01/LoveYourBody-AlliSquatting-640x425.jpg

Talán nem értettük meg a különbséget a bokához köthető mobilitás és stabilitás között. De tudtuk, hogy emelt sarokkal mélyebbre fogunk tudni guggolni. Ilyen értelemben a magasított sarkú cipő kompenzál a rossz boka mobilitásért. Szóval a házi feladat az, hogy dolgozzunk a boka mobilizálásán, ha gondjaink adódnak a guggolásunk mélységével.

Hány olyan embert ismerünk, aki már nem képes guggolni a hátfájása miatt. Hogy mi az én elméletem a kiváltó okkal kapcsolatban? A csípő mobilitásának hiánya.

A funkció elvesztése az egy szinttel lejjebb lévő ízületben (amely a hát alsó részének esetén a csípő) úgy tűnik, a felette lévő ízületekre van hatással. Más szavakkal, ha a csípőd nem tudmozog, majd az ágyéki gerincszakasz fog helyette.

Az a probléma, hogy a csípő mobilitásra termett, de a gerinc alsó szakasza stabilitásra. Amikor egy állítólag mobil ízület (ezen esetben a csípő) mozgása beszűkül, az eredetileg stabil ízület (a gerinc alsó szakasza) kényszerítve lesz, hogy kompenzáljon. Tehát kevésbé lesz stabil és fájni kezd. Más szavakkal, ha hiányzik a boka és csípő mobilitása, akkor a test guggolásnál előre hajlik és a feszültség átkerül a hát alsó szakaszára.

A folyamat egyszerű:

• Ha a boka mobilitás elszáll (mint fing a szélben), a térd kezd fájni.
• Ha a csípő mobilitása elvész, hátfájdalom jelentkezik.
• Ha a gerinc felső szakaszának mobilitása veszik el, az nyak és vállfájdalmat provokálhat.

Fordította: Vajgely Tamás és Szalai Bence

Blair Morrison egy USA-ban élő funkcionális edző, 2013-ban a világ 5. legfittebb embere volt a Crossfit Gamesen elért helyezésének köszönhetően. Blogján (http://crossfitmobile.blogspot.hu/) található egy topik, amelyen a fitness szót próbálja definiálni különböző értelmezésekben. Az alábbi képen ő látható.

A fitness egy választás eredménye. (A fitness szó eredeti jelentése alkalmasságot, megfelelést és állóképességet jelent, de valójában egyén függő, hogy ki mit ért alatta a mai trendekkel teli világunkban.) Nem a véletlen szülöttje. Ezt a koncepciót több irányból célszerű megragadni.

Először is, minden dolog egy választás eredménye. Az életünk az akaratunkon múlik, ahogy annak minden kis részlete is. Minden másodpercben, minden körülmény közepette olyan döntéseket hozunk, amelyek befolyásolják az életünket és fittségünket. A genetikai vásznunk mindig adott, nem választásaink eredménye, az általunk megtett vagy elszalasztott cselekedetek nem befolyásolják az alakulását. De a fizikai indikátoraink, a testsúlyunk és egyéb paramétereink a hosszú életünk bizonyos választásainak eredményei. A kérdés ilyen keretezése egyúttal extrém módon bátoríthat, ugyanakkor meg is rémiszthet minket. Ez egészen pontosan azt jelenti, a fizikai énünk nincs előre meghatározva és azt, hogy van bizonyos szintű hatalmunk afelett, ahogy a körülöttünk lévő világgal kapcsolatba kerülünk és lassú öregedésünk felett sem rendelkezhetünk. Végső soron ez azt jelenti, hogy Mi vagyunk a felelősek azon irányokért amit az életünk vehet és meg van a képességünk arra, hogy elcsesszük dolgainkat, ahogy azt időnként meg is tesszük.

Másodszor minden választásunknak súlya van és ezek hatványozottan érvényesülnek. A korábbi döntésünk befolyásolja a jelent, a jelen döntés elrendeli a jövőt. Vegyünk egy 50 éves férfit (nevezzük „A” Személynek), akinek 2-es típusú cukorbetegsége, magas vérnyomása és egy sor ízületi problémája van. Valljuk be ez nem túl ritka manapság! Pörgessük vissza az életét és vegyünk ki az étrendjéből minden egyes elfogyasztott édességet, minden szelet kenyeret és mindenféle feldolgozott cukrot, amiket valaha elfogyasztott! Csak ezeket és semmi mást, és képzeljük el ez milyen hatással lenne az ő egészségének jelenlegi állapotára. Habár a genetikai vászna egyedi maradna, ez a „kis” korrekció „A”-t egy teljesen különböző emberré változtatná. Új alanyunkat hívjuk „B” Személynek. „B”-nek bizonyosan kevesebb zsírfeleslege van, így megkönnyítve az ízületeire eső plusz terheket, amelyektől begyulladt, kopottá és hegszövettel borítottá váltak ízületei. Kevésbé fáradtan mozog, vitathatatlanul aktívabb maradt, ezáltal a szívét jobb állapotban tartja és így az érrendszerére nehezedő nyomást is csökkenti. „B” hormonrendszere messze jobban funkcionál, mint „A”-é, ugyanis vércukorszintje sosem volt feleslegesen háborgatva üdítőkkel, Snickers-szel és egyéb süteményekkel.

Elég valószínű, hogy ez az állapot a gyermekeik életét is befolyásolja. Abban biztos vagyok, hogy a gyerkőcök nem fognak cukros gabonapelyheket (az eredeti cikk a Fruit Loops.-ot Lucky Charms-ot említi, ami a hazai piacon a Cini-Minis-nek, illetve a Cheerios-nak felel meg a cukortartalom szerint) enni, ha az apjuk rendszeresen tojást és bacont készít a családnak reggelire. „B”-nek a jelenben messze több választási lehetősége van, mint cukorbeteg és magas vérnyomással küzdő ellentettjének. Kevesebb fájdalommal jár neki a mozgás, kevesebb időt tölt a kanapén és többet a barátaival, gyermekeivel a szabadban. Szabadon ehet bármit, bármikor, amit csak akar és nem kell gyógyszereket szednie, hogy megvédje szívét és keringését. A döntés, hogy nem eszik finomított cukrot egy új valóságot kreál ebben a sztoriban. Az események egy olyan láncolatát jelöli ki, amely egy olyan választásokkal teli világot tár fel B előtt, melyből „A” soha nem részesülhet. 

Harmadrészt a választási lehetőségeink olyan jellegűek, hogy vagy megragadjuk az adott pillanatban vagy elszalasztjuk őket. Nem feltétlen tudjuk meghozni a legjobb döntést az igazság perceiben. Mindig készen kell állnunk, és akarnunk kell az életünk minden egyes pillanatában. Emlékszem a középiskolai football edzőmre, aki a maga módján emlékeztetett minket erre a tényre az első sulis évemben. Edzettünk és egyre fáradtabbak lettünk a Sacramento-i hőség közepette, miközben ezt kiabálta: „Ez az utolsó keddetek az edzésre az El Camino héten. Egy ismétlést se hagyjatok ki!” Ez visszhangzott a sisakom alatt néhány másodpercig, visszapattanva a koponyám faláról és én arra gondoltam: „Okos szófordulat Edző Bá!”. Majd beláttam 100%-ig igaza van, 1998-ban az volt az utolsó keddi nap az El Camino héten. A holnap még távolinak tűnt, a következő évem pedig oly különbözőnek igérkezett, azon a napon azt a lehetőséget akartam megragadni, ami soha nem térhet vissza már. Hirtelen olyan motivált lettem, mint még soha korábban, egyenesen repültem a pálya körül, legyőzve mindenkit és a fáradtságot is. Amit két perccel korábban éreztem már  csupán távoli emlék volt.

Amikor fáradtak, unottak és kedvetlenek vagyunk könnyű olyan rutint felvennünk, amely eltereli a figyelünket a jelen pillanat fontosságáról. A legtöbbünk ilyen módon végzi a mindennapi feladatainak nagy részét, megfeledkezve azok fontosságáról és valós értékéről. Ez nem feltétlenül veszélyes így önmagában, viszont a képesség, hogy megfeledkezzünk ezekről meditatív állapotot tud időről időre előidézni. De a folyamatos, ezen képességünkbe vetett hitünk sajnos tudatlansághoz vezet a választásaink életünkre és fittségünkre gyakorolt hatásaival kapcsolatban. Olyan ez, mintha elkezdenénk átadni magunkat a hanyag lustaságnak. Függővé kezdünk válni a dolgok egyszerűségétől, a rutinunk szolgái leszünk és lépésről lépésre elvesztjük az életünk irányításához szükséges készségeinket. Hirtelen 20 fontnyi súlyfelesleggel (kb. 9 kg, 1 lbs=0,45 kg), egy lejárt konditermi tagsággal és egy készételekkel tele töltött éléskamrával ébredünk, és akkor jövünk rá, hogy nem tudatosan döntöttünk éveken keresztül.

Végezetül, az adott választásunk kevésbé fontosabb, mint hogy azt valójában milyen szándékkal is tesszük meg. Például az elhatározás, hogy a gyermekünk szülinapján süteményt eszünk hosszú távon nem okoz olyan problémát a testünknek, hogy ne tudja feldolgozni a bevitt szénhidrátot. Viszont a folyamatos édességmajszolás, azért mert nem tudjuk kontrolálni a csokoládé utáni vágyódásunkat végül ilyen zavarokat idézhet elő. Kihagyni egy edzést, mert a tested kimerült nem fog távol tartani a személyes rekordjaid megdöntésétől. Kihagyni az edzést, mert túl lusta vagy felkelni reggel bizony ezt fogja eredményezni.

Ezeknél az eseteknél nem az aktuális döntés, hanem az azt alátámasztó indok a hosszú távú egészség és fittség jelzője. A logika mellett a tudás az legfontosabb eszköz, amely a rendelkezésünkre áll, döntéseink meghozatalakor. Okokkal és tényekkel kell alátámasztanunk és erősítenünk a motivációnkat a testmozgás felé. Oly módon kitűzni a céljainkat és várakozásainkat az alapokról, hogy az ne függjön a hangulatunktól, körülményektől vagy az életkorunktól. Ha így teszünk, megvédjük magunkat attól, hogy összemossuk a motiváció és a megszállottság közötti határvonalat. A növekvő megszállottság az edzésben, étkezésben vagy bármi másban tipikusan abból a kudarcból ered, ahogy a motivációnkat nem megfelelő indokokkal, hanem feltételezésekkel támasztjuk alá. Vegyünk példaként egy anorexiás teenagert, egy izomdiszmorfiával (testedzésfüggőség) küzdő testépítőt vagy egy állandóan sérült Crossfittert és láthatjuk, belülről ugyanaz a démon emészti fel őket. Ők mindannyian olyan fitnesszel kapcsolatos döntéseket hoznak, amelyek hamis igényeken alapulnak. Legyen szó akár egy torz testképről, akár egy elhibázott ok és okozat észleléséről, vagy egyszerűen a stresszről, amit a tökéletessé válás hajszolása eredményez, a tudás és perspektíva nélküli döntéshozás kudarcra van ítélve. Ez folyamatos frusztrációhoz vezet és nem engedi, hogy relaxáljunk és meglássuk mit is csinálunk jól valójában. A tudatos és tudáson alapuló döntéshozás megóvhat minket ettől a csapdától.

Végső soron, a fittségünk és annak tudatos irányítása önmagában egy választás, de ez nem lehetséges anélkül, hogy megértenénk az előbb leírtakat. A döntéseket tudatosan kell meghoznunk, jó okkal, és annak teljes tudatában, hogy egyik hatás se független a másiktól. Egyik reggeli edzésünk sem helyettesíti a korábbit de ráépül arra. Egy egészséges vacsora nem törli azt a zacskó Doritost (tortilla jellegű chips), amit korábban ettünk, de segít elfelejteni azt. Minden választás egy kis előre- vagy visszalépés, de egészében nézve hatalmas egységet alkot. Hogy „A” vagy „B” döntései eredményeznek-e jobb életet, az ebből adódó vita egy másik típusú blogra illene jobban. Igazság szerint nem létezik jelentéktelen döntés, mindegyik összeadódik. Az a tény, hogy véges számú lélegzetvétellel rendelkezünk teszi mindegyiket fontossá, szóval miért is nyilvánítsunk néhányat jelentéktelennek? A képesség, hogy helyes döntést hozzunk a tudatosságon, a tapasztalaton, a pszichológiai érettségen és azon múlik, hogy megértsük: a fitness egy evolúciós folyamat. Ezek a készségek időt, erőfeszítést és türelmet igényelnek, hogy szilárd gyakorlattá válhassanak. Úgy tekinteni minden edzés vagy étkezés beiktatására vagy kihagyására, mint egy döntésre egy jó kezdő lépés lehet...

Fordította: Vajgely Tamás és Szalai Bence

Mai bejegyzésünkben a meniscusok (gyűrűporcok) sérülései kerülnek előtérbe. A térdízület rostporcos párnái igen sérülékenyek és leginkább a torziós, csavaró erőbehatásokkal szemben érzékenyek. Ilyen mozgások a térdízületben számos sporttevékenység közben fixált lábszár esetén történhetnek meg, ilyenkor a meniscusok szélei becsípődhetnek az érintkező ízfelszínek közé. Hajlamosító tényezőként a korábbi szalagsérülések (instabil ízület) is megjelenhetnek. Lebenyes vagy kosárfülszerű szakadás jöhet létre, leggyakrabban a porc hátsó vagy középső szakaszán.

1. kép A meniscus szakadások típusai

Forrás: https://www.google.hu

A sérülésnek jellegzetes tünetei vannak: beakadt térd, rendszeresen ismétlődő ízületi blokk, nyomásérzékenység, az ízületi tokon belülre lokalizálódó fájdalom, és a térd mozgásainak beszűkülése egyaránt jellemző lehet. Az ilyen sérüléssel küzdő térd jellemzően kattog és időszakosan vizenyőssé válhat. A porcsérülés azonosítása rutin röntgen vizsgálattal nem lehetséges, a pontos diagnózishoz MRI felvétel és egyéb mechanikus tesztek szükségesek. Ezek alapján egy szakképzett orvos könnyedén megállapítja, hogy mely oldali meniscus lehet érintett. Ha a mediális (belső) vagy a laterális (kulső) gyűrűporcunk megsérül vagy elszakad, majdnem minden esetben műtéti beavatkozás szükséges, hogy az ízület funkciója helyreálljon. Fiataloknál, kis méretű és a porc regenerációra képes pereménél történt szakadás esetén fordulhat elő, hogy nincs szükség beavatkozásra.

A napjainkban leginkább elterjedt beavatkozást artroszkópiának nevezik. Kivitelezése során az ízület üregét folyadékkal töltik fel, hogy az ízfelszínek eltávolodjanak egymástól és így hozzáférhetővé válik a sérült meniscus. Ezután az orvos apró eszközöket vezet a térdízület üregébe, valamint egy kamerát, így pontos képet kap a porcok állapotáról. Ezt a beavatkozást szimulálja a következő videó:

A régebbi műtéti technikák során a bőrön sokkal nagyobb bemetszést ejtettek és a sérült porcból jóval nagyobb darabot metszettek ki. A legmodernebb eljárások igyekeznek megőrizni a sérült meniscus részeket is, az ízületi tokhoz öltik a levált szakaszt és biztosítják, hogy az ne tudjon vándorolni az ízületi tokon belül. Ez az eljárás azért szükséges, mert a levált porcdarab folyamatosan ingerli az ízület belső felszínét, így jelentős mennyiségű folyadék szaporodhat föl, amely az egész ízületet mozgásképtelenné és fájdalmassá teheti.

Írta: Szalai Bence és Vajgely Tamás

Felhasznált irodalom

Szendrői M. (2006): Ortopédia. Semmelweis Kiadó, Budapest.

Traumatológiai Szakmai Kollégium (2008): Az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja - Meniscus sérülések arthroscopos ellátása HBCS 398A. Pécsi Tudományegyetem, Pécs.

Szalai Bence vagyok, orvostanhallgató. Tanulmányaim során az emberi test működésének megismerése áll a figyelem középpontjában. A rengeteg tanulás, munka és stressz mellett mindig vágytam az intenzív testmozgásra. A kevés rendelkezésre álló idő miatt hatékony és funkcionális mozgásformák elsajátítását tűztem ki célul. Manapság egyre többen kezdenek el sportolni, hiszen a mozgás remek eszköz egészségünk megőrzésére. Sajnos sokan esnek abba a hibába, hogy megfelelő előképzettség vagy felkészülés nélkül intenzív terhelésnek teszik ki testüket és így gyakran következik be sportsérülés. Blogunk célja, hogy alapvető anatómiai és sportélettani ismeretekkel segítsünk az aktívan sportolóknak eligazodni az emberi test nagyszerű felépítésében és hasznos tippeket adjunk a mozogni vágyóknak, és azoknak, akik újra sportolni szeretnének.

Vajgely Tamás vagyok, idén júniusban szereztem második közgazdasági diplomámat. Első blikkre akár idegennek is tűnhet, mit keres egy közgazdász ilyen vizeken. Több álmom is van a jövőmet illetően, ez a blog az első lépés az egyik legnagyobb megvalósítása felé vezető úton. Röviden elmesélek egy történetet, ami leginkább motivál, hogy ilyen témában blogoljak. Alig 20 éves múltam, amikor egy pénteki földharc edzésen egy óvatlan mozdulat következtében elszakadt a gyűrűporc (meniscus) a jobb térdemben. Köznapi szóhasználattal porcos lábbal ott álltam a műtét előtt számtalan kérdéssel a fejemben, ekkor kezdtem el igazán érdeklődni a sportsérülések és ezek rehabilitációja iránt. Szerencsés helyzetben voltam, kiváló orvosom volt és a műtét is jól sikerült, azonban néhány kétely azóta is él bennem a térdem állapotának jövőbeni alakulásáról. Ez csak egy eset a sok közül, de hány és hány emberrel történik ilyen jellegű baleset a hosszú élete során. Szerencsétlen esetekben a komolyabb sportkarrier végét jelentheti egy hasonló kaliberű sérülés. Szívből hiszem, hogy a tudás és a tudatos hozzáállás az élet ezen területén is kifizetődik. Bencével karöltve segíteni szeretnénk, a blogon keresztül tudományos, de mégis érthető információkat nyújtva az Olvasóknak.

Első körben azzal az ízülettel kezdünk, amely a legtöbb nyavalyát okozza az embereknek. Nem állunk messze a valóságtól, ha kijelentjük a sérülések tekintetében a térdízület az egyik legproblémásabb testrészünk. Életünk folyamán ritkán találkozhatunk olyan személlyel, aki ne bajlódott volna hosszabb-rövidebb ideig a térdével, ugyanis sokféle erőhatásnak van kitéve és a térdízület az emberi test legnagyobb és egyben legbonyolultabb felépítésű ízülete, ezért a vele előforduló problémák is sokszínűek lehetnek. Szerkezetét a combcsont (femur), a térdkalács (patella) és a sípcsont (tíbia) találkozása alkotja. 

Forrás: http://szalkapraxis.hu/images/izulet_2.jpg

Emellett számos szalagkészülék és porcos alkotóelemek teszik komplett egységgé. A térdízületet kívülről körkörös, úgynevezett kollaterális szalagok veszik körül, amelyek az oldalról érkező erőbehatásokkal szemben stabilizálják az ízületet. A belső oldalszalag a térd kifelé való csavarodásától, a külső a térd befelé való rotációjától sérülhet meg. A térd legsérülékenyebb részei, a sokak által emlegetett keresztszalagok. Az összesen két darab szalag az ízületi tok belső részében található, ezek hivatottak összekötni a combcsontot a sípcsonttal. A hátulsó szalag (ligamentum cruciatum posterius) vaskosabb és erősebb, így sérülései is ritkák, annál gyakrabban fordul elő az elülső keresztszalag (ligamentum cruciatum anterius) részleges vagy teljes szakadása. Ez természetéből adódóan van így, hiszen vékonyabb és az erőhatásokkal szemben kevésbé ellenálló.

Mind elöl, mind hátul a comb és sípcsont érintkező ízfelszínei között egy-egy ék alakú terület marad szabadon, amit a rostporcos, félhold alakú úgynevezett meniscusok töltenek ki. Mindkét meniscus az ízületi tokhoz kapcsolódik. Alakjuk ék alakú, összetételük rugalmas, ezért a különféle mozgások során tökéletesen követik az ízületet alkotó szerkezeti egységeket. Az ízfelszínek belső oldalán helyezkedik el a mediális, a külső oldalon a laterális meniscus.

A meniscus sérülések a térdízület hajlított és megterhelt állapotában fordulnak elő, legfőbb kiváltó okaik a térdet csavaró, úgynevezett torziós erőbehatások. Ahogy az alábbi kép is mutatja a meniscusok vérellátása a szervet többi porcszövetéhez hasonlóan gyenge, csak a külső perem vérellátása biztosított. A belső részek szakadása majdnem minden esetben műtéti megoldást igényel, mivel gyógyhajlama nem megfelelő.

Forrás: (Putz−Pabst 2007, 289.o.)

A térdízületet mozgató legnagyobb izomköteg a négyfejű combizom (m. quadriceps femoris), amely a térdínben (lig. patellae) csatlakozik a sípcsonthoz. Feladata a térdízület nyújtása (extenziója). Az ín magába foglalja a térdkalácsot, amely megfelelő tapadófelületet biztosít az izomnak. Működése egy csigához hasonlít, az erőátvitelben van szerepe. Az ízület hajlítását a kétfejű combizom (m. biceps femoris) végzi. A térdet számos további izom is stabilizálja, ezért szalagsérüléskor az izmok megfelelő edzésmódszerrel megerősítve képesek átvenni a szalagok stabilizáló funkcióját. 

Forrás: http://cms.sulinet.hu/get/d/2c58f455-9a3d-4094-8c08-203fa7eeff33/1/8/b/Normal/043-3.JPG

A következő bejegyzéseinkben részletesen körbejárjuk a leggyakrabban előforduló térdsérüléseket, azok lehetséges terápiáját és rehabilitációját az orvostudomány jelenlegi állása szerint.

Felhasznált irodalom

Putz, R. − Pabst, R. (2007): Sobotta Az ember anatómiájának atlasza: 2. kötet Törzs, zsigerek, alsó végtag. Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest.

Szentágothai J. − Réthelyi M. (2006): Funkcionális anatómia I. egyetemi tankönyv. Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest.

Írta: Szalai Bence és Vajgely Tamás