Blair Morrison egy USA-ban élő funkcionális edző, 2013-ban a világ 5. legfittebb embere volt a Crossfit Gamesen elért helyezésének köszönhetően. Blogján (http://crossfitmobile.blogspot.hu/) található egy topik, amelyen a fitness szót próbálja definiálni különböző értelmezésekben. Az alábbi képen ő látható.
A fitness egy választás eredménye. (A fitness szó eredeti jelentése alkalmasságot, megfelelést és állóképességet jelent, de valójában egyén függő, hogy ki mit ért alatta a mai trendekkel teli világunkban.) Nem a véletlen szülöttje. Ezt a koncepciót több irányból célszerű megragadni.
Először is, minden dolog egy választás eredménye. Az életünk az akaratunkon múlik, ahogy annak minden kis részlete is. Minden másodpercben, minden körülmény közepette olyan döntéseket hozunk, amelyek befolyásolják az életünket és fittségünket. A genetikai vásznunk mindig adott, nem választásaink eredménye, az általunk megtett vagy elszalasztott cselekedetek nem befolyásolják az alakulását. De a fizikai indikátoraink, a testsúlyunk és egyéb paramétereink a hosszú életünk bizonyos választásainak eredményei. A kérdés ilyen keretezése egyúttal extrém módon bátoríthat, ugyanakkor meg is rémiszthet minket. Ez egészen pontosan azt jelenti, a fizikai énünk nincs előre meghatározva és azt, hogy van bizonyos szintű hatalmunk afelett, ahogy a körülöttünk lévő világgal kapcsolatba kerülünk és lassú öregedésünk felett sem rendelkezhetünk. Végső soron ez azt jelenti, hogy Mi vagyunk a felelősek azon irányokért amit az életünk vehet és meg van a képességünk arra, hogy elcsesszük dolgainkat, ahogy azt időnként meg is tesszük.
Másodszor minden választásunknak súlya van és ezek hatványozottan érvényesülnek. A korábbi döntésünk befolyásolja a jelent, a jelen döntés elrendeli a jövőt. Vegyünk egy 50 éves férfit (nevezzük „A” Személynek), akinek 2-es típusú cukorbetegsége, magas vérnyomása és egy sor ízületi problémája van. Valljuk be ez nem túl ritka manapság! Pörgessük vissza az életét és vegyünk ki az étrendjéből minden egyes elfogyasztott édességet, minden szelet kenyeret és mindenféle feldolgozott cukrot, amiket valaha elfogyasztott! Csak ezeket és semmi mást, és képzeljük el ez milyen hatással lenne az ő egészségének jelenlegi állapotára. Habár a genetikai vászna egyedi maradna, ez a „kis” korrekció „A”-t egy teljesen különböző emberré változtatná. Új alanyunkat hívjuk „B” Személynek. „B”-nek bizonyosan kevesebb zsírfeleslege van, így megkönnyítve az ízületeire eső plusz terheket, amelyektől begyulladt, kopottá és hegszövettel borítottá váltak ízületei. Kevésbé fáradtan mozog, vitathatatlanul aktívabb maradt, ezáltal a szívét jobb állapotban tartja és így az érrendszerére nehezedő nyomást is csökkenti. „B” hormonrendszere messze jobban funkcionál, mint „A”-é, ugyanis vércukorszintje sosem volt feleslegesen háborgatva üdítőkkel, Snickers-szel és egyéb süteményekkel.
Elég valószínű, hogy ez az állapot a gyermekeik életét is befolyásolja. Abban biztos vagyok, hogy a gyerkőcök nem fognak cukros gabonapelyheket (az eredeti cikk a Fruit Loops.-ot Lucky Charms-ot említi, ami a hazai piacon a Cini-Minis-nek, illetve a Cheerios-nak felel meg a cukortartalom szerint) enni, ha az apjuk rendszeresen tojást és bacont készít a családnak reggelire. „B”-nek a jelenben messze több választási lehetősége van, mint cukorbeteg és magas vérnyomással küzdő ellentettjének. Kevesebb fájdalommal jár neki a mozgás, kevesebb időt tölt a kanapén és többet a barátaival, gyermekeivel a szabadban. Szabadon ehet bármit, bármikor, amit csak akar és nem kell gyógyszereket szednie, hogy megvédje szívét és keringését. A döntés, hogy nem eszik finomított cukrot egy új valóságot kreál ebben a sztoriban. Az események egy olyan láncolatát jelöli ki, amely egy olyan választásokkal teli világot tár fel B előtt, melyből „A” soha nem részesülhet.
Harmadrészt a választási lehetőségeink olyan jellegűek, hogy vagy megragadjuk az adott pillanatban vagy elszalasztjuk őket. Nem feltétlen tudjuk meghozni a legjobb döntést az igazság perceiben. Mindig készen kell állnunk, és akarnunk kell az életünk minden egyes pillanatában. Emlékszem a középiskolai football edzőmre, aki a maga módján emlékeztetett minket erre a tényre az első sulis évemben. Edzettünk és egyre fáradtabbak lettünk a Sacramento-i hőség közepette, miközben ezt kiabálta: „Ez az utolsó keddetek az edzésre az El Camino héten. Egy ismétlést se hagyjatok ki!” Ez visszhangzott a sisakom alatt néhány másodpercig, visszapattanva a koponyám faláról és én arra gondoltam: „Okos szófordulat Edző Bá!”. Majd beláttam 100%-ig igaza van, 1998-ban az volt az utolsó keddi nap az El Camino héten. A holnap még távolinak tűnt, a következő évem pedig oly különbözőnek igérkezett, azon a napon azt a lehetőséget akartam megragadni, ami soha nem térhet vissza már. Hirtelen olyan motivált lettem, mint még soha korábban, egyenesen repültem a pálya körül, legyőzve mindenkit és a fáradtságot is. Amit két perccel korábban éreztem már csupán távoli emlék volt.
Amikor fáradtak, unottak és kedvetlenek vagyunk könnyű olyan rutint felvennünk, amely eltereli a figyelünket a jelen pillanat fontosságáról. A legtöbbünk ilyen módon végzi a mindennapi feladatainak nagy részét, megfeledkezve azok fontosságáról és valós értékéről. Ez nem feltétlenül veszélyes így önmagában, viszont a képesség, hogy megfeledkezzünk ezekről meditatív állapotot tud időről időre előidézni. De a folyamatos, ezen képességünkbe vetett hitünk sajnos tudatlansághoz vezet a választásaink életünkre és fittségünkre gyakorolt hatásaival kapcsolatban. Olyan ez, mintha elkezdenénk átadni magunkat a hanyag lustaságnak. Függővé kezdünk válni a dolgok egyszerűségétől, a rutinunk szolgái leszünk és lépésről lépésre elvesztjük az életünk irányításához szükséges készségeinket. Hirtelen 20 fontnyi súlyfelesleggel (kb. 9 kg, 1 lbs=0,45 kg), egy lejárt konditermi tagsággal és egy készételekkel tele töltött éléskamrával ébredünk, és akkor jövünk rá, hogy nem tudatosan döntöttünk éveken keresztül.
Végezetül, az adott választásunk kevésbé fontosabb, mint hogy azt valójában milyen szándékkal is tesszük meg. Például az elhatározás, hogy a gyermekünk szülinapján süteményt eszünk hosszú távon nem okoz olyan problémát a testünknek, hogy ne tudja feldolgozni a bevitt szénhidrátot. Viszont a folyamatos édességmajszolás, azért mert nem tudjuk kontrolálni a csokoládé utáni vágyódásunkat végül ilyen zavarokat idézhet elő. Kihagyni egy edzést, mert a tested kimerült nem fog távol tartani a személyes rekordjaid megdöntésétől. Kihagyni az edzést, mert túl lusta vagy felkelni reggel bizony ezt fogja eredményezni.
Ezeknél az eseteknél nem az aktuális döntés, hanem az azt alátámasztó indok a hosszú távú egészség és fittség jelzője. A logika mellett a tudás az legfontosabb eszköz, amely a rendelkezésünkre áll, döntéseink meghozatalakor. Okokkal és tényekkel kell alátámasztanunk és erősítenünk a motivációnkat a testmozgás felé. Oly módon kitűzni a céljainkat és várakozásainkat az alapokról, hogy az ne függjön a hangulatunktól, körülményektől vagy az életkorunktól. Ha így teszünk, megvédjük magunkat attól, hogy összemossuk a motiváció és a megszállottság közötti határvonalat. A növekvő megszállottság az edzésben, étkezésben vagy bármi másban tipikusan abból a kudarcból ered, ahogy a motivációnkat nem megfelelő indokokkal, hanem feltételezésekkel támasztjuk alá. Vegyünk példaként egy anorexiás teenagert, egy izomdiszmorfiával (testedzésfüggőség) küzdő testépítőt vagy egy állandóan sérült Crossfittert és láthatjuk, belülről ugyanaz a démon emészti fel őket. Ők mindannyian olyan fitnesszel kapcsolatos döntéseket hoznak, amelyek hamis igényeken alapulnak. Legyen szó akár egy torz testképről, akár egy elhibázott ok és okozat észleléséről, vagy egyszerűen a stresszről, amit a tökéletessé válás hajszolása eredményez, a tudás és perspektíva nélküli döntéshozás kudarcra van ítélve. Ez folyamatos frusztrációhoz vezet és nem engedi, hogy relaxáljunk és meglássuk mit is csinálunk jól valójában. A tudatos és tudáson alapuló döntéshozás megóvhat minket ettől a csapdától.
Végső soron, a fittségünk és annak tudatos irányítása önmagában egy választás, de ez nem lehetséges anélkül, hogy megértenénk az előbb leírtakat. A döntéseket tudatosan kell meghoznunk, jó okkal, és annak teljes tudatában, hogy egyik hatás se független a másiktól. Egyik reggeli edzésünk sem helyettesíti a korábbit de ráépül arra. Egy egészséges vacsora nem törli azt a zacskó Doritost (tortilla jellegű chips), amit korábban ettünk, de segít elfelejteni azt. Minden választás egy kis előre- vagy visszalépés, de egészében nézve hatalmas egységet alkot. Hogy „A” vagy „B” döntései eredményeznek-e jobb életet, az ebből adódó vita egy másik típusú blogra illene jobban. Igazság szerint nem létezik jelentéktelen döntés, mindegyik összeadódik. Az a tény, hogy véges számú lélegzetvétellel rendelkezünk teszi mindegyiket fontossá, szóval miért is nyilvánítsunk néhányat jelentéktelennek? A képesség, hogy helyes döntést hozzunk a tudatosságon, a tapasztalaton, a pszichológiai érettségen és azon múlik, hogy megértsük: a fitness egy evolúciós folyamat. Ezek a készségek időt, erőfeszítést és türelmet igényelnek, hogy szilárd gyakorlattá válhassanak. Úgy tekinteni minden edzés vagy étkezés beiktatására vagy kihagyására, mint egy döntésre egy jó kezdő lépés lehet...
Fordította: Vajgely Tamás és Szalai Bence
