A következő írást Michael Boyle 2007-es angol nyelven megjelent cikkéből fordítottuk. Az eredeti szöveg megtalálható az alábbi linken: https://www.t-nation.com/training/joint-by-joint-approach-to-training

Jóbarátomnak, Gray Cooknak meg van az a csodálatos képessége, hogy komplex kérdéseket is egyszerűen tud megközelíteni. Irigylem is tőle ezt a képességet, amellyel kezelhetővé tesz összetett gondolatmeneteket és egyszerűen ábrázolja azokat. Nemrég az edzés testre gyakorolt hatásáról beszélgettünk és Cook megosztotta velem az egyik legvilágosabb gondolatmenetet, amit valaha hallottam.

Gray és én az ő által létrehozott Fukcionlis Mozgásminta Szűrés (továbbiakban FMS) módszerének eredményeiről beszélgettünk. Azoknak, akik még nem hallottak az FMS-ről, ez egy olyan teszt, amely a test bizonyos pontjain (jellemzően ízületek) segít felmérni a terület mobilitását és stabilitását.

Mindenképp javaslom a teszt megismerését, pláne ha edzőként dolgozol. A módszer segít azonosítani a test különböző ízületeinek az igényeit és azt, hogy az ízületek funkciója hogyan kapcsolódik a mozgásokhoz.

A teszt egyik legnagyobb szépsége az, hogy az eredmények lehetővé teszik számunkra, hogy elkülönítsük a mobilitási és stabilitási problémákat. Cook megközelítése egyszerű és ráébresztett arra, hogy az edzés és a korrekciós gyakorlatok jövője az „ízületről ízületre” történő és nem a mozgás-alapú megközelítésen kell, hogy alapuljon.

Cook testre vontakozó elemzése végtelenül egyszerű. Elképzelése szerint az emberi test egy halom ízületből épül fel. Minden egyes ízületnek megvan a saját funkciója és hajlamos az adott ízületre jellemző és megjósolható diszfunkcióra.  Ennek eredményeképpen minden ízületnek speciális edzésigénye van. Az alábbi pontok áttekintik a test ízületről-ízületre való megközelítése alapján az ízületek funkcióját alulról felfelé haladva „bokától tokáig”:

• Boka-mobilitás (szagittális síkban)
• Térd-stabilitás
• Csípő-mobilitás (többsíkú)
• Ágyéki „lumbáris” gerincszakasz-stabilitás
• Háti „thorakális” gerincszakasz-mobilitás
• Vállöv ízületei-mobilitás

Az első dolog, amit észre kell venni a fenti pontok alapján az, hogy az ízületek váltakoznak mobilitási és stabilitási igényük alapján alulról felfelé haladva. A bokának mobilitásra van szüksége, a térdnek stabilitásra és így tovább.

Ahogy haladunk felfelé a testen, nyilvánvalóvá válik, hogy a csípőnek mobilitásra van szüksége. Ez a tendencia folytatódik folyamatosan felfelé haladva a különböző ízületekben.

Nyilván most felteszed magadban a kérdést: Mi köze ennek a sportteljesítményemhez? Többet tudok ettől majd guggolni? A válasz, IGEN!

Az elmúlt 20 évben eljutottunk oda, hogy az edzés szimpla testépítés-alapú (különböző izmokat és testrészeket külön-külön edzünk) megközelítése helyett, egy sokkal intelligensebb mozgás alapú módszert használunk.

Tény, a sport világában a fent említett paradigma váltás hamar felkapottá vált és ez fejlődésnek tudható be. Úgy vélem, a legtöbb erősportolónak fel kellene adnia a régi mell-váll-tricepsz gondolkodási dogmát és tovább menni a toló-húzó, illetve az elülső és hátulsó izomcsoportokat edző rutinok felé.

Úgy vélem a sérülések, amikkel a munkám során találkozok és problémaként jelennek meg a legtöbb kliensünknél, szorosan kapcsolódnak az ízület megfelelő funkciójához, vagyis sokkal inkább a diszfunkciójához. Ez így zavaros? Egyszerűen fogalmazva, egy adott ízület funkciójának elvesztése fájdalomként vagy további problémaként mutatkozik meg a problémás rész alatti vagy feletti ízületeken.

A legegyszerűbb példa erre a guggolás. Az egykori erősportolók tudhatják a guggolás sarkalatos pontja a mélység (az, hogy a súllyal milyen mélyre engedjük a csípőnket). Ha gond volt a süllyedéssel, az első dolog, amit az öreg guruk javasoltak (még most is elterjedt nézet), hogy emeljük meg a sarkunkat egy léccel vagy tárcsákkal.

Forrás: http://www.girlsgonestrong.com/wp-content/uploads/2013/01/LoveYourBody-AlliSquatting-640x425.jpg

Talán nem értettük meg a különbséget a bokához köthető mobilitás és stabilitás között. De tudtuk, hogy emelt sarokkal mélyebbre fogunk tudni guggolni. Ilyen értelemben a magasított sarkú cipő kompenzál a rossz boka mobilitásért. Szóval a házi feladat az, hogy dolgozzunk a boka mobilizálásán, ha gondjaink adódnak a guggolásunk mélységével.

Hány olyan embert ismerünk, aki már nem képes guggolni a hátfájása miatt. Hogy mi az én elméletem a kiváltó okkal kapcsolatban? A csípő mobilitásának hiánya.

A funkció elvesztése az egy szinttel lejjebb lévő ízületben (amely a hát alsó részének esetén a csípő) úgy tűnik, a felette lévő ízületekre van hatással. Más szavakkal, ha a csípőd nem tudmozog, majd az ágyéki gerincszakasz fog helyette.

Az a probléma, hogy a csípő mobilitásra termett, de a gerinc alsó szakasza stabilitásra. Amikor egy állítólag mobil ízület (ezen esetben a csípő) mozgása beszűkül, az eredetileg stabil ízület (a gerinc alsó szakasza) kényszerítve lesz, hogy kompenzáljon. Tehát kevésbé lesz stabil és fájni kezd. Más szavakkal, ha hiányzik a boka és csípő mobilitása, akkor a test guggolásnál előre hajlik és a feszültség átkerül a hát alsó szakaszára.

A folyamat egyszerű:

• Ha a boka mobilitás elszáll (mint fing a szélben), a térd kezd fájni.
• Ha a csípő mobilitása elvész, hátfájdalom jelentkezik.
• Ha a gerinc felső szakaszának mobilitása veszik el, az nyak és vállfájdalmat provokálhat.

Fordította: Vajgely Tamás és Szalai Bence