Mai bejegyzésünkben a meniscusok (gyűrűporcok) sérülései kerülnek előtérbe. A térdízület rostporcos párnái igen sérülékenyek és leginkább a torziós, csavaró erőbehatásokkal szemben érzékenyek. Ilyen mozgások a térdízületben számos sporttevékenység közben fixált lábszár esetén történhetnek meg, ilyenkor a meniscusok szélei becsípődhetnek az érintkező ízfelszínek közé. Hajlamosító tényezőként a korábbi szalagsérülések (instabil ízület) is megjelenhetnek. Lebenyes vagy kosárfülszerű szakadás jöhet létre, leggyakrabban a porc hátsó vagy középső szakaszán.

1. kép A meniscus szakadások típusai

Forrás: https://www.google.hu

A sérülésnek jellegzetes tünetei vannak: beakadt térd, rendszeresen ismétlődő ízületi blokk, nyomásérzékenység, az ízületi tokon belülre lokalizálódó fájdalom, és a térd mozgásainak beszűkülése egyaránt jellemző lehet. Az ilyen sérüléssel küzdő térd jellemzően kattog és időszakosan vizenyőssé válhat. A porcsérülés azonosítása rutin röntgen vizsgálattal nem lehetséges, a pontos diagnózishoz MRI felvétel és egyéb mechanikus tesztek szükségesek. Ezek alapján egy szakképzett orvos könnyedén megállapítja, hogy mely oldali meniscus lehet érintett. Ha a mediális (belső) vagy a laterális (kulső) gyűrűporcunk megsérül vagy elszakad, majdnem minden esetben műtéti beavatkozás szükséges, hogy az ízület funkciója helyreálljon. Fiataloknál, kis méretű és a porc regenerációra képes pereménél történt szakadás esetén fordulhat elő, hogy nincs szükség beavatkozásra.

A napjainkban leginkább elterjedt beavatkozást artroszkópiának nevezik. Kivitelezése során az ízület üregét folyadékkal töltik fel, hogy az ízfelszínek eltávolodjanak egymástól és így hozzáférhetővé válik a sérült meniscus. Ezután az orvos apró eszközöket vezet a térdízület üregébe, valamint egy kamerát, így pontos képet kap a porcok állapotáról. Ezt a beavatkozást szimulálja a következő videó:

A régebbi műtéti technikák során a bőrön sokkal nagyobb bemetszést ejtettek és a sérült porcból jóval nagyobb darabot metszettek ki. A legmodernebb eljárások igyekeznek megőrizni a sérült meniscus részeket is, az ízületi tokhoz öltik a levált szakaszt és biztosítják, hogy az ne tudjon vándorolni az ízületi tokon belül. Ez az eljárás azért szükséges, mert a levált porcdarab folyamatosan ingerli az ízület belső felszínét, így jelentős mennyiségű folyadék szaporodhat föl, amely az egész ízületet mozgásképtelenné és fájdalmassá teheti.

Írta: Szalai Bence és Vajgely Tamás

Felhasznált irodalom

Szendrői M. (2006): Ortopédia. Semmelweis Kiadó, Budapest.

Traumatológiai Szakmai Kollégium (2008): Az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja - Meniscus sérülések arthroscopos ellátása HBCS 398A. Pécsi Tudományegyetem, Pécs.